Május 21. péntek
Mint mindig, Csíksomlyóra azért indultunk el, hogy megtaláljuk, amit keresünk.
Kora hajnali indulás nyolcan, utazás, délutáni érkezés. Mi az első dolga a megfáradt vándornak? Gyógyfürdőbe megy a csíkzsögödi feredőbe… 😀 Este közösen vacsoráztuk meg az ízletes, helyi készítésű túróspuliszkát, amit a mi kedvünkért készített aranyos házigazda asszonyunk. A palacsintájának is nagy sikere volt, újat alkottunk belőle: így született a mákos bejglivel töltött áfonyás palacsinta!
Május 22. Pünkösd Szombat – a Búcsú
Reggel az erdélyi MAG-os csapattal találkoztunk Csíkszeredában, majd Fitodról együtt gyalog mentünk ki a nyeregbe. Az Ünnepi Szentmisének jót tett ez a jelenlegi helyzet: a közösségek újra kapcsolódására buzdított. Nem fáradtunk el a vásáros forgatagban – mert nem volt -, de ízleltük a Forrásvizet és lábáztattunk a Barátok Feredőjében, a helyiek szórakoztattak bennünket történeteikkel. Egy helyi származású asszony még saját verseit is előadta nekünk!
A délutánt közös kávézással zártuk az erdélyi MAGosokkal, amire a Mária Köténye palacsinta tette fel a koronát – egyesek a Baranya MAG-ból böjtöt fogadtak Pünkösdre, így csak a szemüket legeltették, miközben kettesek beleolvadtak a palacsintájuk élvezésébe.
Éjjel négyen végigjártuk a 12 stációt a már hagyományosnak mondható Pelle János-féle elgondolkodtató kérdésfeltevésekkel és megtoldottuk a szentséget egy mantrával:
Szerelmetes virágom / Meggyógyul a világom / Szívem tiszta szerető / Istenéből eredő.
Éjszakára tüzet raktak a férfiak, alig volt néhány lélek a Nyeregben. Az egyébként esősnek induló felhős égen egy akkora rés nyílt éjszaka, amin keresztül a Nagy Göncöl csillagképre tekinthettünk fel. A régiségben ez a csodaszarvas csillagképe volt. A Napba nézés is teljesen más volt, mint máskor. A „nép” csendben énekelve, szerényen várta a napkeltét. Egy mondás szerint, a nap nem azért süt ki, mert a felhők eloszlanak előle – ezt megtapasztalhattuk idén is.
Május 23 Vasárnap
Reggel vissza a szállásra, délig pihenés. A közös ebédkészítés hangulatánál nincs jobb csapatépítés. A szabadtéri közös étkezés után elindultunk első templomlátogatásunkra Csíkmenaságra, az ottani katolikus erődtemplomba. Ismét találkoztunk kedves ismerősünkkel a sepsiszentgyörgyi hangszerkészítő Szabó Mikivel, aki elhozta a zene-kellékeit a szférák zenéjéhez. Most is sikerült elvarázsolnia. A végére a helyi plébános is bekapcsolódott a hang-játékba. Aztán misét hallgattunk. Visszagondolva egy varázslatos más világot teremtettünk ott, ami teljesen más volt a megszokott helyi atmoszférában. A mise prédikációja mintha kiegészítette volna a Csíksomlyói Mise üzenetét. Megható volt.
Május 24 Pünkösd Hétfő
Csíkrákosi templomtorony rajzai. Ki mit lát rajta és benne? Hümmögtünk néhány kört.
Utólag kaptunk könyvajánlót a látnivalóhoz: Sisa Béla „Táltos a templomtornyon”. A Csíki medence fejezet odaillő részeit olvastuk fel Balla Ede Zsolt „Szent Földünk rajza” könyvéből. Ebből derült ki, hogy a torony a férfias jelleget erősít a helyen.
Átmentünk a szemközti Bogáti kápolnához, az egyensúly miatt is, ugyanis a lágy domborzati formájával a nőies jelleget erősíti az a hely, és azt is meg kellett tapasztalni.
A csoport kérdésköre: Mi a nőies a helyben, mi az, ami ezt erősíti?
Utunknak még volt egy érdekessége. A résztvevőket az induláskor arra a feladatra kértük, hogy ajándékozzanak a saját tudásukból a többieknek valamit. Ezt elneveztük „Vállalás”-nak. Ezek születtek: masszázs tanítás és felajánlás, 3-1-2 torna, torokhangon éneklés, erdőfürdőztetés, virág és rügyelixir készítés titkainak megosztása. Utunk során cseppet sem unatkoztunk.
Csíkszentmihályon meglátogattuk Éva mamáékat, akik megmutatták a gyógynövényes kertjüket, épülő csibeólat. Megtudtuk, hogy dancurás bornak hívják amikor borba áztatják a fehér tárnics gyökerét. Finom fűszeres pogácsával vártak, a receptjét is megérdeklődtük: kurkumás sajtos tekercs (kinyújtva nyers tojással megkenni, egy kis olajat belekeverve, reszelt sajtot rá, kurkumát, háromszögeket vágni a körből és feltekerni, a tetejét is megszórjuk sajttal, szezámmaggal).
A könyvajánlót is megkaptuk: Lynne Farrow „A gyógyító jód”. És tanultunk egy érdekes helyi mondást, miszerint „gyepre fejtek”. A játék kedvéért az olvasó fantáziájára bízzuk a jelentést.
Este ellátogattunk Csíkkarcfalvára a Ribifer megalkotójához, Zágoni Elemér bácsihoz, aki változatlan kedvességgel fogadott bennünket, akárcsak ezelőtt két évvel. Dióhélyban a tanultakról: a feketeribizke levélnek értisztító, vérnyomáscsökkentő hatása van. A rügykivonat vírusölő hatású, immunrendszer erősítő. A Ribifer vashiányos vérszegénységre kiváló. Új terméke a Fenyőszirup piros tobozból, amit csalókának is hívnak, terpéneket, antociánt tartalmaz.
Körbeszaladtuk a helyi erődtemplomot kívülről, a késői órákba már csak ennyi fért bele. Nehéz azt megfogalmazni, hogy a szent helyek körbejárása is milyen érzésekkel tölti el az odafigyelőt.
Május 25. kedd
Összepakolás, átcuccolás a következő szálláshelyünkre Homoródszentmártonba.
Csíkszeredában még megejtettük az élelemre szánt vásárlást, mert tudtuk, hogy a vidék, ahova megyünk, nem fog bővelkedni a bevásárlóközpontoktól. A Nádasszéki Feredőt nem hagyhattuk ki a körutunkból, főleg, hogy kiderült, előtte egy héttel nyitották meg és kibővítették a medencét. Továbbra is csak ajánlani tudjuk.
Székelyderzsen volt a következő Szent László legendát rejtő templom, ahol elkezdődött Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész legendás idegenvezetése. Onnan Székelydályába mentünk, az ottani templom falfestményeit megnézni. A kazettás mennyezetről is kaptunk ismertető beavatást.
Este belefértettünk még egy kis bivaly terelgetést. Aki nem ismerné még Fülöp Szabolcsot, ő a „bivalyos” lelkész, aki a legfinomabb bivalysajtokat készíti. Megnyertünk egy fogadást, miszerint egyszuszra legalább három órát tud beszélni a templomáról. A folytatást a jövőre bíztuk, merthogy a „bocsokat” be kellett terelni.
Május 26 szerda
Kirándulós napot tervezünk, de első állomásunk Homoródkarácsonyfalván egy újabb Szent László legendához kötődő templom volt. A helyi lelkész készségesen megengedte, hogy megtekintsük a templomot belülről is, annak ellenére, hogy személyesen nem tudott velünk találkozni. Itt is Szabolcs volt a legenda-vezetőnk, szájtátva hallgattuk lendületes magyarázatait.
Utunkat folytatva az Almási barlanghoz, földút a Vargyas szorosig. Aztán kiderült, hogy a kellemes kis séta olykor enyhe sziklamászásokból és lengőhídakon egyenúlyozásokból is állt.
Itt sort kerítettünk az erdőfürdőzés és a rügy elixír tudományának elsajátítására. Feltöltő élmény volt mindannyiunk számára.
Este sósdézsában lazítottuk tagjainkat. A hely érdekessége még az volt, hogy a kert sarkában van egy sóskút, amit a helyiek használhatnak. A kút vizéhez „az út” egy több száz, talán ezer, éves fa törzsén keresztül vezet.
Május 27. csütörtök
Utolsó napunkon Fülöp Szabolcsnak segítettünk kicsit: a lányok a veteményesben, a fiúk az udvar rendezésében. Szabolcs hálásan nevetve mondta, hogy úgy dolgoztak a fiúk, mint valami „Sztahanovista élmunkások”. Ezt is megtudtuk. ?
Szó került egy filmajánlóra is, a „Ladakh tanulsága”, hátva valaki kedvet kap megnézni.
Még egy kicsit bivalyoztunk, aztán sajtkóstolással zártuk a napot. Nehezünkre esett elválni.
Május 28. péntek
Reggel korai hazaindulás. Még útba ejtettünk Kiskunhalason egy Díszmadár- és Kisállatparkot, ez volt az idei utunk utolsó állomása.
0 Comments