Január utolsó napjaiban a fényképen látható helyzet fogadott a parkban. Valamikor az út szélén lévő fa-szemeteskuka helye nyoma. A körülötte heverő szemetet már zsákoltuk, mire a fénykép készült.
Ez a tó mellett lévő egykori fa-szemeteskuka nyoma és környezete.
Tavaly pótoltattuk a hiányzó szemetes edényeket. Megjavíttattuk a labdafogó hálót. Előtte a két futballkapu tűnt el, miután többször is meg lett javítva a kerete. Volt a parkban filagória is, amit szétvertek. Kifullad az egyesületi tevékenység abban, hogy nem fejlesztünk, hanem folyamatosan a rongálásokat hozzuk helyre. Egy szemeteskuka ára 50-60 ezer forinttól kezdődik. Felmerült a kérdés, hogy annak ellenére, hogy a fa szemetes tárolók sokkal jobban mutatnak, úgy tűnik, az oda látogatók egy része nem elég érett arra, hogy ne érezzen késztetést, hogy tönkre ne tegye azokat. Tényleg minden vasból és betonból legyen? Hát nem az odalátogatóké a park berendezése? Hogyan lehet úgy pályázni parkfejlesztésre, azzal a gondolattal, hogy bármit telepítünk, azt rövid időn belül tönkre fogják tenni? Mennyi ideig bírna megmaradni egy tanösvény például?
Tudjuk, hogy többnyire nem az olvassa ezt a bejegyzést, aki a károkat okozza. Ennek ellenére hangot kell adnunk és be kell számolnunk a helyzetről. A rendfenntartók jelenlétét fizetni kell, – ki fizesse? De tényleg csak félelemkeltéssel, fenyegetéssel és bírsággal lehet megakadályozni a rombolást? A leghatékonyabban a közösség összefogásával lehet ezen változtatni. Az ott élők ismerik a saját közösségüket, berken belül tudják, ismerik kik szoktak lenni a rombolók. Ha az ott élő tekintéllyel rendelkező emberek kezdenék el tudatosítani a rongálóban, hogy a sajátját teszi tönkre, talán annak hatása lenne.
0 Comments