>> A XXV. Szabolcs Nap alkalmával elhangzott előadás kivonata itt olvasható:

A rovásjelek rendszere ablakot nyit a világra, a vaskor, bronzkor, rézkor, kőkor világára is. 

Rovásjeleink között találunk olyanokat, amelyek már a legősibb leleteken, barlangrajzokon is láthatóak voltak, valamit jelképeztek akkoron. A ma általában használatos hang-betű-írás egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, amely a képírás, a kép- és fogalomírás, a szó- és szótagjelek, a hangjelek különböző keverékéből jött létre. Milyen régi lehet a rovásírás?

Varga Géza 40-50 ezer évesnek, és a Kaukázus környékéről eredőnek tartja. ő jelképeket azonosított, nem bizonyítja, hogy már akkor tízes nagyságrendben használtak jeleket. HANG-JEL írásról akkoriban még nem lehetett szó.

A különböző tudományok azonosítanak egy kb. 40 ezer éve lezajlott folyamatot, amely a Kaukázus irányából nyugat felé irányuló népmozgás volt. (Baszkok)

Varga Csaba a JEL-JEL-JEL, AVAGY AZ ABC 30 EZER ÉVES TÖRTÉNETE művében bizonyítja, hogy a rovásírás rendszere a Kárpát medencében jött létre, annak is a keleti részén, Erdély területén. Hogy mikor? Több ezer éve.

Torma Zsófia régésznő tárta fel azt a több száz cserép-darabból álló együttest, amire rovásjeleket rajzoltak több ezer éve. Oktatási célokat szolgált a feltételezések szerint. Itt már hang-jelírásról beszélhetünk.

Miért éppen itt? Az utolsó jégkorszakban a Kárpát medence lakott volt, a vékony földkéreg miatt. Így mondhatnánk, hogy egy jégkorszak előtti tudást  mentett át az utókornak. Radics Géza és más kutatók, mint Grover Kranz összegyűjtötték a különböző tudományágak eredményeit és bizonyították, hogy a jég levonulásával – többek között – a Kárpát medencéből népesült be Európa, de az innen kiinduló népesség eljutott Ázsia távolabbi részeire. A népmozgások egyben a nyelv, a tudás áramlását is jelentették, esetlegesen a rovásírást is.

Rovásjeleink eljutottak az Altájon át a mai Mongólia – a hunok egy részének őshazája – és Kína területéig is, majd onnan tértek vissza. A lovas-nomád népek által lakott óriási területen elszórva találtak a mi jeleinkhez hasonló jeleket.

A kevésbé fejlett szibériai népektől való származtatásunk fordított gondolkodást tükröz, nem a nagyszülő hasonlít az unokára, hanem fordítva…

Az egyik legrégebbinek tartott kínai írásrendszer az ún. ANJANGI jelek rendszere, melyek hasonlítanak a rovásjeleinkre, Varga Géza szépen párosította is őket.  

Mesterházy Zsolt A magyar ókor című művében erősíti meg azt a tényt, hogy Európa keleti részén és attól keletre évezredeken keresztül hasonló műveltségű és életmódú népek éltek. Ezen túlmenően ragozó nyelvűek voltak, és egy nyelvet – dialektusokkal – beszéltek. A Biblia is erről szól. Ennek a nyelvnek örökösei vagyunk mi, a francia tudódok kutatásai szerint kiemelkedő mértékben. Itt jött létre, innen áramlott ki és ide tért vissza.  

Erről a hatalmas területen élt lovas-nomád, félnomád, részben letelepedett népről beszélünk a következőkben. A mai kazahok, türkmének, üzbégek, mongolok, ujgurok, stb. egyes csoportjai a mai napig őrzik ősi életformájukat. E műveltség képviselői már sok ezer éve áramlanak keletről nyugat felé, hozva nyelvüket, tudásukat, terjesztve Európában. A fémfeldolgozás tudása is tőlük ered. Az innen érkező népeket SZKÍTA-ként azonosították a görögök, akikkel élénk kereskedelmet folytattak.

Ebből a korból, ami már a vaskor szakasza volt, találunk néhány érdekességet a szkítákat érintően.

Az ismert monda az aranygyapjat kereső argonautákról felér egy történelemórával.  Az arany mindig nagy értéket képviselt, és a görögöknek hallomásuk volt arról, hogy valahol aranyból lévő gyapjú található. Az Argó nevű hajón indultak annak keresésére.

Az aranygyapjúval kapcsolatos vélt tudás a Kaukázus környékéről került a Földközi tenger medencéjébe. Ott ugyanis állati bőrökkel folyt a folyókban az aranyamosás, és az arannyal telítődött bőröket felakasztották, a napon kiszárították, majd egyszerűen kirázták

A monda szerint az aranygyapjú keresésére indult argonauták hajója ARGO elsőként

Lemnosz szigetén kötött ki. Valószínű, hogy Argó Lemnoszra érkezésekor még nem volt egészen útrakész állapotban: még hiányoztak a felszerelésből olyan tárgyak, melyeket Hephaisztosz leszármazottai gyártottak.

A HIHETETLEN MAGAZINBÓL kimásolt térképen látható az argonauták útja, melyet hajóval, vízi úton tettek meg, jelentős részét folyókon, éppen a szkíta fajú népek lakta területeket érintve.  Eljutottak egészen a Kaukázusig, majd az Alpok keleti nyúlványaiig, ahol egyébként szintén találtak rovásjeleket, de a német nyelvű kutatók nem tudják azokat értelmezni.

Lemnosz Héphaisztosz szent szigete volt. A görögök érkezése előtt a kabírok népe lakta, akiket a kovácsisten leszármazottainak tartottak. A római természettudós, Plinius szerint ott találták fel a vasat. A monda kissé torzítja a valóságot, a kabírok a Kaukázus területéről érkeztek a szigetre, magukkal hozva a vasércfeldolgozás tudását.

De a KABAR törzs Árpád honvisszafoglaló népének egyik fontos törzse is volt. Sőt képviselőik a mai napig ott élnek a Kaukázus környékén, és még most is szokásban van náluk a lányszöktetés. Ma is nagyon harciasak. Tudnak  rólunk, magyarokról, és rokonaiknak tartanak bennünket.

Lemnoson találtak egy 2700 évesnek tartott áldozati követ, rovásfelirattal.  Tudomásom szerint Athénban őrzik. Sokan próbálkoztak már a megfejtésével. Többek között Színia is, a nyomdokaikon haladva jutottam el a felirat megfejtéséig.  A kő szélesebb és keskenyebb oldalán van egy-egy írás,  melyek – bár egymástól eltérnek – hasonlóak a mi rovásírásunkhoz.  Mindkét szöveget sikerült 90 százalékban megfejteni, és kiderült,  hogy bizonyos százalékban megegyeznek, de nem teljesen.  Egy családtag siratja László nevű halottját, akit nem tud elengedni, ezért egy képet készíttetett róla. Mindkét szövegben többször olvahatjuk: A KÉPED Ó LÁSZLÓ…A szélesebb oldalon az ATA szó az apát jelentheti. A keskenyebb oldalon AZADERÓ – HAZÁDÉRT  Ó utalása egyértelmű. ATASZ ISZTEN ZOKÉP – ÁLDÁS ISTENNEK A SOK ÉVÉRT…. hogy szülőnek érezhette magát. Mindkét szövegben PEG SZÍV FO- REPED? TÉPED? EPED? A SZÍV.

A keskeny oldal 3 sora: LÁDÁTZÁL- koporsót zár, A Ó LÁSZ… és nem fejezi be se a nevet, se az írást, pedig lenne még hely. Megszakadt a szíve?

A másik példa: A Fekete tengerbe ömlő Dnyeszter folyó mellett, a mai Dnyepropetrovszk környékén egy szkíta hercegnői sírban találtak egy szinte sértetlen arany nyakéket.  A nyakék a szkíták életéből tár elénk gyönyörű képeket. A felső félkör közepén éppen az aranygyapjút látjuk. Erre Obrusánszky Borbála hívta fel a figyelmemet, sőt azt is tőle tudom, hogy a görögök voltak a szkíták kínaijai. Vagyis a mintaként adott szkíta aranytárgyak gyengébb minőségű, sorozatban gyártott másolataival fizettek a szkíták gabonájáért.

A nyakék legnagyobb körének középső jelenete egy állatküzdelmi jelenet, ahol két szörny gyepál egy védekezésre képtelen állatot. Kétoldalt többször ismétlődik a jelenet.

Különös, hogy néhány ezer kilométerrel távolabb,  de vízi úton megközelíthető helyen. a valamikori Etrúria területén, Vulciban találtak egy kőszarkofágot, melyen ugyanez az állatküzdelem látható. Körülötte rovás. Vulciról tudni kell, hogy már a Krisztus előtti 12. században létezett, és ércfeldolgozó iparáról volt híres, fegyvergyártásáról, és harcias lakosságáról.

A római terjeszkedésnek legtovább ellenálló város volt, de végül bekebelezte a birodalom.  Lássuk a feliratot! Nagy részét megfejtette Bodnár Erika csoportja,  mindössze javítani kellett csak.

A felirat: Ó ARA GYÁSZOLJA ADRAST. (Egy német nyelvű könyben olvastam később, hogy volt egy ADRAS nevű etruszk király.) LÁDD TÉP ÖSSZE vagy EST ROSSZAK. ARMADA Ó RÁCSAP, VAD NÉPEK, SATRAFÁK TÁMADJÁK, S GYÁSZ… A vége nem egyértelmű.

 A felirat az egyén, ADRAS és a nép közös sorstragédiájáról szól. Sajnos illik a képbe, ami az elmúlt évezredekre jellemző folyamatot tükrözi, melyben az agresszív, telhetetlen népek kiszorítják, megsemmisítik a szelíd, együttműködésre törekvő népeket.

Most már csak egy kérdés maradt: van-e közünk nekünk, magyaroknak a

szkítákhoz?

Kit és mit érdemes olvasni e tárgyban?

Alinei Mario: Ősi kapocs, Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, Bodnár Erika: Színia könyvek sorozat, Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Forrai Sándor, Fischer Károly Antal, Grandpierre Endre és Attila, Grower S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Juhász Zsolt: A magyar nyelv mint útikönyv az élet nevű túrához, Kerepesi László: Betűmátrix, Magyarok Világszövetsége: Magyarságtudományi füzetek – sorozat, Mesterházy Zsolt: A magyar ókor, Obrusánszky Borbála, Radics Géza: Eredetünk és őshazánk, Szilvási Éva: Kerek a világ – rovással, Szondi Miklós: Történelmünkhöz magyarul – és más könyvek, Varga Csaba:  Jel jel jel – az ABC 30 ezer éves története, Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Várkonyi Nándor: Szíriat oszlopai, Vetési Zoltán: Magyar kincsek, egyetemes értékek, Zomoráné Cseh Márta, és sokan mások…

Rótt szövegek olvasása, megfejtése

– Elsőként tisztázni kell, hogy a székely-magyar jelkészlet egy változatával készült-e a szöveg. 

A rúnajelek nagy része alakra azonos, vagy hasonló egy-egy rovásjellel, de azokat az írásokat nem  a mi anyanyelvünkön fogalmazták meg. 

 Nem titok,   hogy többen szellemi kihívásnak, mérnöki feladatnak tekintették és tekintik  egy ismeretlen szöveg jeleihez  hangokat kapcsolni úgy, hogy azok – a hang-jel következetes megfeleltetésével – értelmes, vagy annak tűnő magyar   nyelvű szöveget adjanak ki. A magyar nyelv szókincse nagyon gazdag.  Ragozó nyelv birtokosaiként pedig szinte kedvünk szerint válogathatunk a toldalékolt szavakból, ami sokszorozza a lehetőségeket. Műszaki szempontból tehát rendben lehet a megfejtés, de nem az egykor élt rovó gondolatait adja vissza. 

– Tisztázni kell az írás irányát. A legtöbb esetben egyértelmű a székely-magyar írásoknál. Általában jobbról balra haladnak, de könnyű felismerni az ettől eltérő irányt. Főként rovás A, J, N, O, P állása árulkodik arról. Főként a régi terjedelmesebb írásemlékek esetében előfordul, hogy az utolsó sort fordítják meg, de ott sem a jelek irányát, hanem “fejjel lefelé” róják a szöveget a tárgyra, a tárgy megfordításával, így az előző sorokhoz képest balról jobbra halad. Szabó Károly  eleink hiedelemvilágában találta meg ennek okát, a gondolatnak a jobb oldalon kell végződnie a balvégzet elkerülése érdekében. A mi ősi írásunkhoz hasonló jelekkel készült etruszk írásokban is találkozunk ezzel a jelenséggel, sőt a körkörös és az ökörszántás-szerű sorvezetéssel is. 

– Természetesen a jelek és hangok összekapcsolásakor követelmény a következetesség. DE! A hangértékek meghatározása nem lehet önkényes! Amennyiben feltételezzük, hogy a szöveg a mi rovásjeleinkkel készült, akkor nem térhetünk el azok ismert hangértékétől. 

Külön figyelni kell arra a jelenségre is, hogy – miként a levelezésben mások is utaltak erre – megtörténhetett, hogy a rovó (egységes rovás tanterv és vizsga feltételek hiányában) a mi felfogásunk szerint olyan mértékben rontott jelet használt itt-ott, ami zavarja a szöveg megértését. Sőt előfordulhatott, hogy az adott jelet kétféleképpen írták. A NAGYSZENTMIKLÓS KINCS rovásfeliratai közül a poncolt feliratok adnak több példát. (P-L, R-K) Remélhetőleg e körben sor kerülhet ezek megbeszélésére. Ezek ritka – de létező – jelenségek. Természetesen a “helyes” olvasat kedvéért nem szabad az egykor élt rovót hibáztatva önkényes “javításokat” tennünk!

– Nem ragaszkodhatunk a mindannyiunk által ismert és alkalmazott latin helyesírás szabályaihoz.

A régi írásokat hangzás szerint – fonetikusan – rótták. Rovásunk jóval előbb volt használatban, mint a latin betűs írás, tehát nem alkalmazhattak egy későbbi rendszert. Hangzás szerint – fonetikusan – írtak. Nem könnyű túllépni a jól bevésett előírásokon. Nekünk, gyorsíróknak nem jelent nehézséget, de mindenki másnak igen. (Nem vicc: Varga Géza nyelvtani egyest adott nekem a szarvasi tűtartó szövegének fonetikus leírására. ) Forrai Sándor biztosan nem így tett volna.  

– Mivel a szavak hangzása sok esetben függ a nyelvjárásoktól, a nyelvjárásoknak megfelelően eltérhet, sokat segíthet a megfejtésben azok ismerete.

-Mi, magyar anyanyelvűek – bárhol élünk – értjük egymás beszédét.  Azonban egyes tájegységeken használnak sajátos kifejezéseket, melyeket máshol nem ismernek. Időben is változik szókincsünk, nemcsak új szavak kerülnek be a nyelvünkbe, hanem kieshetnek egyes kifejezések a társadalmi folyamatok következtében. Emiatt a régi szövegek olvasása vagy megfejtése során adódhatnak szövegrészek, melyeket nem tudunk értelmezni. Ilyen esetben becsületes megoldás jelezni, hogy nem sikerült megfejteni, ahelyett, hogy a teljesség kedvéért beírnánk valamit. Előállhat olyan helyzet is, amikor több jónak tűnő olvasat adódik egy-egy szövegrész esetében. Ilyenkor jelezni kell a lehetséges eltérő megoldásokat. Főként töredékes állapotban fellelt írásemlékek állítanak bennünket ilyen nehézségek elé. Lehetséges, hogy később valaki megtalálja a mindenki általa elfogadható megoldást. 

– Bárki által érthető és ellenőrizhető módon kell közzétenni a megfejtést.

A legtöbben a rovásjelek alá írják azok latin betűs megfelelőjét. Rövidítéses rovás esetén nagy betűvel a meglévő hangokat, kis betűvel a rövidítés miatt kimaradtakat, így bárki követni tudja a megoldást. Ez a követendő példa.

Gyakran találkozunk  ellenőrizhetetlen „olvasatokkal”, megfejtésekkel. Lehet, hogy csak annyit árul el a „megfejtő”, hogy ez egy ima, vagy tréfa. Jobb esetben ad egy szöveget, de nem ad semmiféle segítséget az eredeti szöveggel történő egybevetésre. Előfordulhat, hogy a rovásjelekhez olyan sajátos jeleket társít, amit nem mindenki ért. Azt gondolom, hogy az ellenőrzés lehetőségének kizárása nem más, mint visszaélés egy pozícióval és az emberek feltételezett hozzá nem értésével.

Tapasztalataim alapján a fentiek a legfontosabbak követelmények a rótt szövegekkel kapcsolatosan.  Várom rovótársaim kiegészítő gondolatait.

Köszönöm a figyelmet!

Griemsmann (Frigyesi) Piroska

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük