Nyár eleje van, üdezöld minden, friss levegő, éktelenül hangos és életvidám madárcsicsergés. Erőtől sugárzik, feltölt, eltölt. Az Élet egyik ajándéka, hogy van ez a Park Mecsekszabolcson.
Körülnézek és látom, a szemeteskukák dugig szeméttel, körülöttük a föld is tele szeméttel. A bokrok, fák alatt pillepalackok, sörösdobozok, üvegek, estébék szanaszét dobálva.
És feltettem magamban a kérdést: „Lesz-e olyan valaha, hogy kimegyünk a Szabolcsparkba és NEM LESZ SZEMÉT, amit összeszedni a földről? És egyáltalán mire való egy park egy ember életében? Hogy oda járjon enni és inni?”
A közös szemétszedési akciók tilosak voltak az elmúlt időszakban, az eldobás viszont nem volt tilos… Jó esetben nem dobja el, hanem a kukába dobja, a Parkban. Elgondolkodott-e már a kedves parklátogató, aki otthagyja civilizációjának lábnyomát, hogy vajon onnan ki fogja összeszedni utána a szemetet? Kinek a kötelessége visszavinni a civilizációba a hulladékot, amit ő onnan hozott el? Ugyanis a Parkba nem jár fel a szemétbegyűjtő vállalat!!! Önkéntesek szedik össze folyamatosan a parkban hagyott szemetet.
És tényleg, minek kell egyáltalán egy parkban szemeteskuka? Más országbeli utazásaim során megtanultam, ha nincs kuka, az annak a jele, hogy a helyiek nem szeretnék, hogy otthagyjam a szemetemet. Van zsebem és táskám, magammal viszem a megüresedett palackomat, zacskómat, alkalmas helyen majd eldobom. De nem a természetben. Valahogy így lenne ez a Mi Parkunkkal is.
PS: És arról még nem is meséltem, hogy minden alkalomkor, amikor a szemeteszsákokat elhelyezzük a közeli lakóparkban a városi szemetes-konténerekben, mindig kapunk letolást az ott sétálgató lakosoktól, hogy miért visszük oda a szemeteszsákokat? Jogos válasz lenne talán, hogy mi éppen azt a szemetet hoztuk, amit meglehet, hogy pont az ő gyereke vagy unokája hagyott ott a közeli Szabolcsparkban… Érti a kedves olvasó a helyzet abszurditását?
