Még oly sokszor megjárt helyek is tartogatnak új és új képet, élményt, üzenetet és főképp érzéseket.
Útközben készítünk fényképeket, de a pillanatnyi fény képe senki másnak nem tudja megmutatni az utazás izgalmát, megérkezés örömét, a fogadtatás melegét. Nem lehet fényképet készíteni a találkozásokról, beszélgetésekről, az együtt elfogyasztott étkekről, a lélekzengető éneklésekről!
Talán le lehet képezni a nap meleg simogatását, a szellő mézillatát, vagy az eső áztatta rét teás aromáját?
Hogy lehet leképezni a keresztút léleksóhaját:
>> Kálvária járás:
„Kálvárián fel
Mécsek gyúlnak utadon
Lélek fény éled”
Csíksomlyó
(2024.05.19)
Láthatóvá lehet tenni a fények kis ösvényét, mely szándékod után marad? A fényeket talán, de a szándékot?
Ennél a forrásnál mondta Géczy Gábor nekem, hogy a járt utat a járatlanért mindig hagyd el. Talán már értem…
Pelle János
0 Comments