„Hiába vártunk az utolsó pillanatig, a csíksomlyói búcsú idén sajnos elmaradt… Azonban hála a szervezőknek, egy remek programot sikerült rögtönözni Pünkösdre. Vasárnap Pécs-Vasason a Napüdvözlet Egyesület dísztermében kellemes, családias hangulatú összejövetelt tartottunk. Sztárszakácsaink, Andor és Tamás, a helyben termelt laskából készítették a gombapörköltet és a friss salátamixet, amit házi süteményekkel fojtottunk le.”

„Más volt ez az idei Pünkösd. Az eddig megszokott zsúfoltsághoz képest kis közösségben éltük meg az ünnepet, ahol majdnem mindenki ismert mindenkit. Közös készülődés az ebédhez, közös ima, közös lakoma, közös mosogatás, rendcsinálás. Mi kell más, hogy érezzük az összetartozást?”

„Rendcsinálás után a bátrabbak a borongós idő ellenére elindultak a Zengőre zarándokolni. Útközben többször is eleredt az eső, de a résztvevők kitartottak. Hosszúhetényben több ismerősnél is rövidebb látogatást tett a csapat. Már erősen szürkült, mikor elindultunk a csúcsra, ám ez sem tántorított el bennünket. Menet közben felidéztük a keresztút 14 állomását lelki gyakorlatokkal összekötve. Bár volt nálunk lámpa, azokat nem használtuk. Különleges élményt nyújtott az éj leple alatt a felhőtakarón átsejlő hold fényénél felfelé botorkálni, és hallgatózni az erdőben, amint az eső cseppek koppantak a fák levelein vagy az esőkabáton, ahogy cuppogott a sár vagy reccsent egy gally a talpunk alatt.”

„Az idő megpróbálta elszántságunkat: kitartunk-e az elhatározásunk mellett, hogy a közel 20 km-es utat zarándoklatként megjárjuk. Szemerkélő esőben indult útnak egy maroknyi csapat, volt aki Hosszúhetényig. Halmokon, dombokon, nézelődve, friss levegőt szívva, beszélgetve – nagyon kellemes volt.

Dinamikusan alakult az összetétele a csapatnak. Hetényben volt, aki búcsúzott, majd a falu határában csatlakozott újabb két család. Forrás Tündér ébresztő dalt tanultunk az úton, sikeresen át is költöttük: A hetényi csorgóvíz/ Olyan édes, olyan édes, mint a méz/ Aki iszik belőle/ Vágyik a szerelemre/ Én is ittam belőle/ Szerelmes lettem tőle. Nagyon szép és üdítő dal, érdemes megtanulni. >> Itt megtalálható szövegestől. A Vagabond forrásnál ezzel a népdallal ébresztgettük a Forrás Tündérét, hadd adjon idén bőségesebben vizet az ottlakóknak.

Szürkületben vágtunk neki a hegynek. Útközben a helyek meghívtak egy pihenőre, itt voltak a jézusi stációk: egy-egy tisztás, fura alakú fa vagy nagy odvas fatörzs. Ezeken a megállókon Pelle János végigvezetett egy kérdéskörön, ami többnyire az ítélkezés, elfogadás és a feltétel nélküli szeretet témáinak zegét-zugát járta meg bennünk. És mindezt a Szőcs Rózsa fejből mondott, kifogyhatatlannak tűnő imái aranyozták be. Elgondolkodtam azon, hogy hány imát tudna az ember emlékezetből elmondani, mondjuk sötétben, vagy nehéz időkben?

Az imák ereje szállt a magasba…

>> Antoine de Saint Exupéry fohásza

>> Kormorán Miatyánk

>> Boldogasszony Anyánk

A folyamatosan szitáló eső páraködként vett körül. Elemlámpát szándékosan nem gyújtottunk. Egy stációnk éppen egy őztanya mellé sikeredett. Meg is ijesztettük egymást rendesen: mi az őzgidát és az ünőt, ők is minket a sivákolásukkal és vad csörtetésükkel. Úgy éreztem mintha a tér és az idő meghajlott volna velünk. Csak mentünk és mentünk, sejtelmes árnyékok mindenhol, fogalmam nem volt, merre járunk. Átázva kicsit, nedves bakancsokkal megérkeztünk a Zengőre.”

„Felérve a csúcsra, a menedékházban húztuk meg magunkat. A vaddisznók által kitúrt, kiszáradt, ámde esőtől nedves fából raktunk tüzet. Annál melegedtünk, szárítkoztunk s virrasztottunk jót beszélgetve reggelig. Hajnal hasadtakor a felszálló köd pára és felhőzet miatt a napot csak lent a településre visszaérkezve, fizikailag fáradtan és füstölve, mégis lelkileg felfrissülve csodálhattuk meg.”

Jakab István és Molnár Ildikó mozaik beszámolója

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük