Pécs, Mecsekszabolcs városrész, Baranya

2021. április 17., május 3.

A japán sinrin-joku szó erdőfürdőzést jelent, amit egy rendhagyó erdei sétának képzeljünk el, ahol megtanuljuk az érzékszerveinket felerősítve megtapasztalni az erdőt, a természetet. Megtanulunk lassan haladva, figyelve, csendben sétálni a természetben, amikor is „megfürödünk” a növényzetből sugárzó gyógyító hatású fitoncidokban. Szétoszlik bennünk a feszültség, letehetjük lelki terheinket, könnyebbnek érezhetjük az életet.

Először szerveztünk erdőfürdőzést a Szabolcs Parkban, egy asszonykör havi rendszerességgel szervezett találkozásának volt az aktuális témája. 12-en vettünk részt a foglalkozáson, mint a természet apostolai, akik összegyűltek, hogy áthassa őket a természet szentsége. Először megérkeztettük a testünket, lecsendesítettük az érzelmeinket, az elménket és elkezdtünk kapcsolódni a környezethez, a növényekhez, majd egymáshoz. Különféle gyakorlatokat végeztünk, hogy élesítsük az érzékelésünket, hogy könnyedén fel tudjuk venni a kapcsolatot a természet elementális lényeivel, akik szorosan együtt léteznek a természettel. Aki még nem vett részt hasonló tevékenységen, annak lehet, hogy szokatlanul hatott, hogy ilyenkor nem csevegünk egymással, hanem csendben figyelünk kifele és befele. Az 5 érzékszerv tudatos bekapcsolása és fókuszált használata segít az élmény minőségének növelésében. Először csak szerre, aztán minél több érzékszerv használata egyszerre. Segítségünkre volt a medvehagyma, de a víz jelenléte is fontos: látványa, tapintása, szaglása, ízlelése. A növények hangjának figyelése egy emelt színű történés, sokszor az is tökéletesen elég a jelenlét érzékeléséhez, ha rá tudunk csodálkozni és van türelmünk hallgatni néhány percet a madarak játékos és gyógyító erejű hangját vagy a forrás csobogását.

Az egyéni félórás sétán mindenki maga választotta meg az útvonalát a szélesebb, forgalmasabb vagy eldugottabb ösvényeken. Ha először járunk egy parkban, hajlamosak vagyunk a jól látható, jól járható utakat választani. Talán egy csendesebb hétköznapi időpont is segít az alig látható kis ösvények felfedezésében.

Az egyéni séta után közös természet mandalát alkottunk, rövid tanácskozás után, hogy a Szt. Mihály forrás melletti kis ideiglenes tűzrakó helyet beintegráljuk-e a művünkbe, és úgy döntöttünk, hogy ez is része a hely adottságainak.

Újabb csoportgyakorlatok következtek, majd mindenki elmondhatta a tapasztalt élményeit. Mint kiderült, a szemét látványa és az egyre gyűlő parklátogatók zajos jelenléte eléggé el tudta vinni a fókuszt. Igazi kihívás egy városi parkban, egy hétvégi délutáni időpontban erdőfürdőzni. Ha megtanuljuk, hogy így is meg tudjuk tartani a figyelmünket, akkor a legnagyobb városi forgalom zajában is képesek leszünk meghallani a faágon ülő cinege vagy rigó hangját, észrevesszük a kis virágot, ami éppen a rozsdás kerítés tövéből vagy egy betonrepedésből nő ki. Ilyen típusú gyakorlatok láthatók a „Mennyei prófécia” című filmben, amit jó szívvel ajánlok megnézésre. (James Redfield könyve nyomán készült film.)

Két hét múlva, egy hétköznap, visszatértem a helyszínre. Kíváncsi voltam, hogy milyen újdonsággal szolgál most a Park. Sok kis ösvény hívogatott, hogy felfedezzem, merre kanyarog. Az „őrfák” megmutatták arcukat, jó volt megsimogatni őket, összekapcsolódni velük.

Visszasétálva a Park központi részéhez, de még a sűrűben, nagyobb figyelemmel fordultam az ott szinte megbújó nagy fatörzs-darabra. Mintha szólított volna, sőt felajánlotta magát, hogy Ő alkalmas egy „fa-monumentum” életre hívására. Figyelmemért cserébe megmutatta néhány arcát, amivel hozzánk, emberekhez, még mindig tud kapcsolódni. Elkezdtem a kőhalom építését rajta. Nem árulom el a fatörzs pontos helyét, de a fénykép úgy készült, hogy segítsen ebben. Ha találunk egy minket megszólító követ, vigyük oda és tegyük rá, mint egy megerősítés, hogy igen, figyelünk, vigyázunk a helyre. Ezentúl, ahányszor odamegyek, viszek majd a monumentumra egy-egy követ, hadd kapcsolódjon össze a hely ereje a szimbolikus összefogás erejével. Ha van kedved játszani, kapcsolódj be.

Kívánok gyakori lecsendesülős, feltöltődős, rácsodálkozós élményeket természetes környezetünkben!

Molnár Ildike, erdőfürdőztető

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük